Aki azonban csak a boldogsághullámok csúcsait igyekszik meglovagolni, az hamarosan korlátaiba fog ütközni, mert minden, ami rövid ideig boldoggá tesz (különösen az anyagi javak), az gyorsan elkopik. Ez leginkább a Lottó- nyerteseken figyelhető meg. Majd' kiugranak a bőrükből, amikor megtudják, hogy nyertek, de néhány hét múlva ugyanolyan elégedettek vagy elégedetlenek lesznek életükkel, mint az 5-ös találat előtt - teljesen függetlenül attól, hogy hány autót, utazást, házat vagy úszómedencét engedhetnek meg maguknak. A pénz önmagában nem teszi őket boldogabbá, ezért elégedettségük mértéke rövid idő alatt visszaáll az alap beállításra (set-point).
Érdemes ezért ezzel a beállított ponttal foglalkozni. Itt jön képbe az elégedettség, ami a boldogság nyugodtabb kistestvérének nevezhető. Az elégedettség nem mámoros pillanatokból táplálkozik, hanem pozitív érzésekből. Az elégedettséget nem úgy érjük el, ha kergetjük, hanem úgy, ha befelé fordulunk, például egy meditáció alatt.
Barbara Frederickson, az Észak-Carolina Egyetem pszichológia professzora, megkért 140 önkéntest, hogy vegyen részt egy kísérletben. A jelentkezőket 2 csoportra osztotta. Az egyik csoportnak 6 hónapot kellet várnia a tanfolyamra, míg a másik csoport azonnal elkezdhette a nyitott- szív meditációs képzést (Open-Heart-Meditation). Ezen meditáció során a résztvevők először a szív területére koncentrálnak. Ekkor megkérik őket, hogy gondoljanak egy teljes szívvel szeretett személyre. Ezt a felmerülő lágy, meleg érzést terjesztik ki később gondolatban egész testükre, majd a környezetükben élő emberekre is.
A résztvevők heti egy alkalommal végezték el 20 perc alatt ezt a közös meditációt és kérdések sorozatára válaszoltak.
Az eredmények még Fredericksont is megdöbbentették. Bár azon nem lepődött meg, hogy a meditálók jól érezték magukat és sokkal pozitívabb érzelmek járták át őket, mint a meditációk előtt, de ami igazán váratlan volt a professzor számára, az a gyakorlat hosszútávú hatása volt. 3 hónappal a kezdés után a pszichológusnő megállapította, hogy a csoport tagjai optimistábbak voltak és nagyobb bizalommal tekintettek jövőjükbe. Értelmét látták életüknek, kapcsolataik javultak és úgy érezték, több támogatást kapnak másoktól. Fizikailag is jelentősen fittebbek, egészségesebbek voltak, mint a kontrollcsoport.
Vajon mitől van ez így?
Frederickson felfedezte, hogy pozitív hangulatban automatikusan figyelmesebben reagálunk környezetünkre, embertársainkra. Éberebbek vagyunk, az újra nyitottabbak, kreatívabbak. "A pozitív érzelmek kiterjesztik szellemünk határait."- mondja a professzor asszony. Ezzel az éber, kreatív szellemmel pedig meglátjuk ott is a megoldásokat, ahol eddig csak problémák voltak. Bizalommal tekintünk a jövőbe, mert biztonságban érezzük magunkat: tudjuk, hogy a mi kezünkben van sorsunk és amit teszünk, annak értelme van. Mindez elégedettséggel tölt el, mely egy felfelé vezető spirált indít el.
Az a jó hír, hogy ezt a elégedettség-spirált bárki elindíthatja. A legalkalmasabb módszer a meditáció, de akár a hála érzése vagy egy közösséghez való tartozás is hozzájárulhat a folyamathoz, mint azt a kutatások is bizonyítják.
A hála révén elismerjük mindazt, amivel mások a mi jólétünkhöz hozzájárulnak.- mondja Robert A. Emmons, amerikai pszichológus. Ennek persze előfeltétele, hogy elismerjük, létezik jó is az életben. A következő lépésben pedig meg kell látnunk, hogy ennek a jónak nem bennünk rejlik a forrása, hanem rajtunk kívül. Például azért tudtuk az áhított szakmát kitanulni, mert szüleink finanszírozták annak költségeit.
A pszichológus bebizonyította, hogy a hálás emberek elégedettebbek és jobban feltalálják magukat a mindennapos stressz közepette, valamint maximálisan ki tudják élvezni az élet jó dolgait.
A hála érzése mellett a közösséghez tartozás is rendkívül pozitív hatással van pszichénkre. A svájci gazdaságkutató, Bruno S. Frey, kimutatta, hogy azok az emberek, akik adnak, vagyis pénzüket vagy munkájukat szociális célokra felajánlják, sokkal boldogabbak, mint azok, akik ezt nem teszik meg. Akik pénzüket és erejüket a saját szórakozásukra fordítják, azok pedig csak rövidke boldog pillanatokat élnek át.
Bármelyik módszert próbáljuk ki, az a legfontosabb, hogy teljes szívvel tegyük. Nem ér semmit az olyan meditáció, ami alatt a bevásárlólistán jár az eszünk. Ugyanakkor a kényszerű hála és adományozás sem hozza el a várt boldogságérzetet.
A boldogságkutatók ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a negatív érzelmeket nem kell száműzni életünkből, mert a félelemnek, irigységnek, agressziónak is megvan a maga jogosultsága. Arra kell csak ügyelni, hogy meglegyen a megfelelő egyensúly. Frederickson szerinte a pozitív és negatív érzelmek 3 az 1-hez viszonyított aránya lenne optimális. A legtöbb embert azonban a 2:1-es arány jellemzi, vagyis rendben van az életük, de nem igazán boldogok.
Frederickson megfigyelte kísérleteiben, hogy amint azonban átlépik a Tipping-Point-ot, vagyis az említett bűvös 3:1-es arányt, az emberek szinte kivirágoznak.
Hogy ez nekünk is sikerüljön, ahhoz a következő bejegyzésben fogok egy pár hasznos gyakorlatot leírni.
( A Vital magazin 8/2010 -es számának "Glück beginnt im Kopf" c. írása alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése