A boldogságra való képesség részben öröklött, hiszen mindenki hajlamos újra és újra visszatérni egy adott boldogságszintre. Vagyis akár nyer valaki a lottón egy nagyobb összeget, akár lebénul egy baleset után, kb. egy félév múlva ugyanazon a boldogságszinten lesz, mint azelőtt volt.
Ha ez a szint előre meghatározott, akkor hogyan lehet ezen változtatni?
A tudósok azt mondják, boldogságszínvonalunk 50%-ban genetikailag adott, a többi tanult. Ebből a nem genetikailag adott részből 10% függ a körülményeinktől, mint pl. gazdagságtól, családi állapottól vagy foglalkozástól. A maradék 40%-ot azonban gondolkodásmódunk, érzéseink, szavaink és tetteink határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy boldogságszínvonalunkat tetszőlegesen meg tudjuk emelni. Be tudjuk állítani egy magasabb értékre, mint ahogy a termosztát gombját feltekerjük, ha hideg van a lakásban.
Mindez apró trükkök segítségével sikerülhet, amiket a boldog emberektől lestünk el. Ők például soha nem mondják azt: Majd akkor leszek boldog, ha....
Nem. Ők nem a jövőben, hanem a jelenben keresik boldogságukat. Ők tanulnak a nehéz helyzetekből és megoldásokat keresnek, nem pedig a problémáikról panaszkodnak. Egész gondolkodásukat az örömre irányítják és sokkal gyakrabban tudatosan hálásak.
De mi van olyankor, ha semmiért sem tudok hálás lenni?
A boldog emberek életében sem történik több szép dolog, de ők észreveszik a boldogságot az apró részletekben is és örülni tudnak neki, hálásak érte. Ez lehet akár egy gyermek nevetése vagy egy illatos virág is.
A hosszútávú boldogság eléréséhez pedig az írónő egészséges étkezést, rendszeres testmozgást javasol. A boldog emberek ugyanakkor a stresszt is sakkban tudják tartani, ami a legnagyobb örömrabló. Hallgatnak belső hangjukra és bíznak benne, hogy egy felsőbb hatalom segíti őket. Ami pedig még hosszútávon hat: egy kellemes elfoglaltság, mások segítése. A legboldogabb emberek valami olyanhoz járulnak hozzá, ami önmaguknál nagyobb. Mindezt teljes szívvel és szenvedéllyel teszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése