Amikor egyszer a kertet gyomlálta, kislánya Nikki odament hozzá és énekelve, táncolva segített neki a munkában, miközben a gazt boldogan dobta fel a levegőbe. Ez feldühítette apját, aki egyből ráordított.
Pár pillanatnyi súlyos csend után a kislány vallatóra fogta. Megkérdezte apját, emlékszik-e arra, hogy kisebb korában milyen sírós és nyafogós gyerek volt. Az 5. születésnapján megfogadta, hogy megváltozik. Ugyanezt várja el az örökké elégedetlen apjától is. Vagyis felszólította, hogy változtasson rossz természetén.
Az apa Martin Seligman pszichológus és ez az igaz történet a pozitív pszichológia születésének története.
A pozitív pszichológia abból indul ki, hogy minden ember alapjában véve jó tulajdonságokkal rendelkezik és felnőttként is képes erősségeit, forrásait felépíteni, önmagát fejleszteni és szellemileg növekedni.
Míg korábban a pszichológia az embert egy hiányos, kijavításra szoruló objektumnak tekintett, addig a "flourishing" -gel ma azt fejezzük ki, hogyan tudjuk pozitív tulajdonságaink felszínre hozatalával, önmagunk fejlesztésével életünket felvirágoztatni.
Az Európában és Amerikában élő emberek mindössze 10-20 százaléka él ebben az állapotban. Több mint felük azonban elégedetlen életével. Ezt az állapotot a flourishing (virágzás) ellentéteként "languishing"- nek, hervadozásnak nevezik. Elhervadunk, ha nem hiszünk abban, hogy képesek vagyunk fejlődni.
Egy egyszerű szabály segítségével megnézhetjük, hogy virágzunk-e vagy hervadozunk. Akkor fog életünk felvirágozni, ha 3-szor annyi pozitív érzelmet élünk meg, mint amennyi negatívat. Ezt a pozitivitáskvócienst Barbara Frederikson pszichológusnő fedezte fel.
Nem arról van szó, hogy nehézségektől mentes életet alkossunk magunknak. Önámítás lenne, ha minden negatív érzelmet, tapasztalatot erőszakkal próbálnánk életünkből kiiktatni.
Arról van szó, hogy a pozitív érzelmekre, élményekre nyitottabbá, figyelmesebbé váljunk.
Pozítiv tapasztalatok szerzésére életünk sok pillanatában lehetőség nyílik, ha érzékünket kifinomítjuk és pontosan odafigyelünk. Minden pillanatban átélhetünk valami szépet. Minden ember érdekes történelmet hordoz magával és képes valami különlegessel szolgálni.
Ha jól érezzük magunkat, kreatívabbak, segítőkészebbek leszünk, szorosabban kötődünk embertársainkhoz. Ugyanakkor nyitottabbak, felvevőképesebbek leszünk környezetünkkel és aktívabban tudunk hozzá kapcsolódni, ami újabb értelmet ad életünknek.
Mindez csak rajtunk múlik. A budhhista tanítók ezt már régen felismerték és azt vallják, hogy kiteljesedésünk nem azon múlik, amit átélünk, hanem azon a módon, ahogyan a világra tekintünk és azt megéljük. Lelki boldogságunk kulcsa tehát önmagunkban van, pontosabban a lelkünkben.
Aki naponta 3-szor annyi pozitív érzelmet érez át, mint amennyi negatívat, az az élet kihívásaival nyugodtabban néz szembe. Nemcsak elégedettebb és boldogabb lesz, hanem egészségesebb is.
(A bejegyzés alapjául szolgáló írás a "bewusster leben" c. magazinban jelent meg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése