Az atomerőmű kataszrófájáról

Notker Wolf püspökprímás üzenete

Amikor egy atomerőmű felrobban és a rádioaktív sugárzás milliók életét veszélyezteti, akkor elmondhatjuk, hogy az emberiségnek a fejére nő a saját technikája. Ilyen katasztrófa nem következhetne be, ha egy kicsit szerényebbek lennénk.
A Japánt pusztító földrengés miatt azonban ki lehet a hibás? Ki felel a tsunamiért? Isten?

Sokáig azt hitték, hogy a természeti katasztrófák, balesetek Isten büntetései. Még ma is azt mondjuk: "Megkapta méltó büntetését", amikor egy rossz embert valamilyen csapás ér.
Jézus már 2000 évvel ezelőtt is okosabb volt. Sok példával próbálta megértetni hallgatóságával, hogy Isten nem büntetéssel avatkozik be.
Amikor az ifjak egy torony összeomlásáról meséltek neki, miáltal sok embert agyonütöttek a kövek, Jézus ezt válaszolta: "A megöltek nem voltak nálatok rosszabb emberek."
Nem, Isten nem büntet.

Akkor most megkérdezhetnénk, hogy miért enged meg Isten ilyen borzalmas dolgokat?
Vajon nem borzalmas-e minden egyes ember halála? Nem tesszük fel minden egyes alkalommal, ha egy ember meghal, ugyanazt a kérdést? Miért?
Sosem tudjuk a választ, csak azt állapíthatjuk meg, hogy fájdalom és szenvedés van a világban, hozzátartoznak életünkhöz akárcsak a jólét és öröm.

Akkor higgyünk a jó napokon Istenben és a rossz napokon meg ne?
Minden életben vannak ilyenek is, olyanok is. Az egyedüli válaszom az: A fájdalom és a szenvedés egy okkal több arra, hogy higgyünk Istenben. A hit, remény és szeretet adja ugyanis az erőt a kétségbeesésben.
Ennek ellenére együtt sírhatunk a japán néppel. A sírás és az ima sokszor egy tőről ered az életben.

Isten áldja magukat!