Ez a közmondás nem újkeletű. Mindenki ismeri, mégsem ez jut eszünkbe, ha valami "rossz" történik velünk. Azért írtam idézőjelbe, mert hogy valami igazán rossz-e, azt csak utólag lehet megítélni, mint ahogy a következő írás Cheryl Richardson tollából is bizonyítja:
Ezen a héten láttam egy interjút Jennifer Hudsonnel, akit kiszavaztak az American Idol tehetségkutató vetélkedőből. Megkérdezték tőle, hogyan élte meg a kiesést, amikor a legtöbben azt gondolták, ő fog nyerni. Ő bevallotta, hogy nagyon fájdalmas volt, sokat sírt, de egy ponton úgy döntött: "Abban hiszek, hogy Istennek valami nagyobb terve van velem, mint amit most látok."
És úgy is lett. A Dreamgirls c. filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott.
Jennifer története tanulsággal szolgál arra, hogy az élet csalódásai miként lehetnek a valóságban egy valami nagyobbra, jelentősebbre való felkészítés része. Ez a hit pedig akkor tud leginkább valóra válni, ha elkötelezed magad amellett, hogy tanulsz és fejlődsz a jelenlegi körülményeid által.
Ha visszatekintek egy fájdalmas szakításomra, például, akkor látom, hogy a szenvedés és a növekedés, amin keresztül mentem, pontosan az volt, amire szükségem volt egy későbbi tartós kapcsolathoz - bár akkor ezt nem tudtam. A fájdalom és a csalódás késztetett növekedésre. Rákényszerített, hogy szembenézzek egyedülléttől való félelmemmel. Segített, hogy elfogadjam önmagam. Megtanultam jobban bánni magammal, és általa magasabb igényeim lettek arra, hogy mások hogyan bánjanak velem a jövőben.
Jennifer hite bennünket is szolgálhat a fájdalom és szenvedés idején. Ha valami bánt a jelenben - egy kudarc, munkahelyi probléma, anyagi gond - lehet, hogy ez csak egy felkészítés valamire? Gondolkodj el rajta! Mi van akkor, ha ez csak egy kihívás, ami olyan tettre késztet, mely felkészít életed követekző fejezetére? Minek a megtanulására késztet? Milyen tulajdonságok, jellemzők fejlődnek általa? Életed mely területén kell nagyobb felelősséget vállalnod?
Amikor saját kihívásaimat, a csalódásokat vagy szenvedést felkészülésnek tekintettem arra emlékeztettem magam, hogy sosem vagyunk egyedül, szenvedésünknek mindig van értelme és amikor túljutunk rajta, egy óriási lehetőség vár ránk a másik oldalon, hogy lehetőségünk legyen felhasználni mindazt, amit tanultunk magunk és mások szolgálatára.
Minden nappal, valamilyen módon valami jobbra készülünk fel!
Nagyon igaz és tanulságos történet. Nem érdemes keseregni, a megoldást kell keresni. Önsajnálat közben viszont ez nem megy elég hatékonyan.
VálaszTörlésMegosztottam a fb-oldalamon is, hogy minél többen olvassák el és hasznosítsák. :-)
Igen, ezt én is pontosan így látom. Köszönöm, hogy másokhoz is eljuttattad a történetet!
VálaszTörlés