19 éves volt, amikor nem találta helyét a világban, kereste útját. Ekkor tanácsolták neki, hogy próbáljon ki egy hétvégét a kolostorban, ami akkora hatást gyakorolt rá, hogy 18 évig ott is maradt. 30 évesen azonban egyre rosszabbul érezte magát, felismerte, hogy saját családra vágyik és végül elbocsátását kérte.
A 18 év azonban nem múlt el nyomtalanul, rengeteg tapasztalatot szerzett, melyeket szemináriumokon ad tovább. Kolostorbeli életének 5 legfontosabb titkát pedig velünk is megosztja:
1. Köszönöm - ez a szó képes megváltoztatni életünket
A kolostorban megtanultam, hogy ébredés után egyből imát mondjak, köszönetet mondjak az új napnak és arra gondoljak, miért érdemes ezen a napon élni. - emlékszik vissza Ulrike. " Akkoriban észrevettem, hogy utána könnyűnek, boldognak éreztem magam."
A "köszönöm" szócska minden életet képes megváltoztatni. Ez legyen az első gondolatunk reggel és az utolsó elalvás előtt! Ezt a szokást máig megtartotta és mindenkinek ajánlja, aki tanácsért fordul hozzá.
2. Minden nap egy viccet
Ulrike sokszor gondol arra az atyára, aki minden alkalommal vicceket mesélt. "Azt mondta nekem, hogy minden embernek minden nap legalább egy viccet el kellene mesélnie. Csodálkoztam, hiszen addig a templom, a hit számomra szigorúnak, komolynak tűnt. A kolostorban azonban azt tanították, hogy az öröm a legértékesebb életelixír."
Ulrike számára világossá vált, hogy minden ember tud gondoskodni boldogságról a saját életében - egyszerűen a gondolatok erejével. A Biblia azt mondja: "Amit az ember elvet, azt fogja aratni." Így van ez gondolatainkkal is. Nem vethetünk gyűlöletet, ha szeretetet akarunk aratni. Nem arathatunk sikert kudarcra gondolva. De ugyanakkor gondolkodhatunk pozitívan és arathatunk örömöt. Hogy ez akkor is működhet, ha dolgok nem jól sikerülnek, azt Ulrike saját életében is megtapasztalta. Az elmúlt évben egy sokáig bújkáló bélrákot fedeztek fel nála, ami mára meggyógyult.
Ulrike ma azt tanítja: amit ma megélünk, az gondolataink eredménye.
3. A szertartások erőt adnak
A kolostorban az élet állandó felépítésű napokból áll. Ez egyértelmű, világos, lehetővé teszi a jó tervezést és az embereknek időt hagy saját magukra. Ezzel biztosítva van, hogy a nyugalmi időszakok nem vesznek el a mindennapok forgatagában. A nyugalom és aktivitás egyensúlya nagy mértékben javított az életminőségen. Ulrike ezért azt javasolja, hogy adjunk mindennapjainknak egy szerkezetet és mindig engedjünk meg magunknak egy kis pihenőt. Ez új erővel tölt fel és így lehetőségünk nyílik ráhangolódni vágyainkra és szükségleteinkre.
4. A barátság olyan, mint a gyémánt
Ulrike megtanulta a kolostorban, hogy minden emberben, akivel csak találkozik, keressen valami szépet. Ez lehet egy szép szemszín, egy kellemes hang vagy egy szép ruha.
"Megdöbbentő" - mondja Ulrike - " de már ezek a gondolatok is megváltoztatják a saját kisugárzásunkat, pozitív rezonanciát váltanak ki és jó kapcsolatokat eredményeznek."
A kolostorban arra is mindig emlékeztették, mennyire fonotsak a barátságok. A jó barátok olyankor is támogatnak, amikor nekünk nem megy valami jól, ezért a baráti kapcsolatokat mindig ápolni kell.
5. Fontos, hogy a megfelelő hivatást válasszuk
Amióta csak kolostorok léteznek, az a bevett szokás, hogy kitanulunk egy szakmát és azt végezzük amíg csak dolgozni tudunk.
Ulrike először egy óvoda vezetője volt, később egy templomi továbbképző építését bízták rá. Ezeket a feladatokat nagy örömmel látta el és ma azt tanítja, az az ideális, ha hivatásunkat - ide tartozik a háziasszony és anya munkája is - elhivatottságnak tekintjük, hiszen nagy teret tölt ki életünkben. Ehhez fontos, hogy újra és újra önmagunkba figyeljünk: mik az erősségeim és hogyan tudom azokat bevonni? Ennek megfelelően cselekedjünk. Végszükség esetén pedig vegyük a bátorságot és váltsunk irányt!
Úgy, ahogy ezt Ulrike is tette. 30-as évei végén teljesen megváltoztatta életét és nem bánta meg. 2 évvel a kolostorból való kilépése után megismerkedett nagy szerelmével, Christoph-fal. "A kapcsolatunk minden nap olyan nekem, mint egy ajándék és tudom, hogy a kolostorban szerzett tapasztalataim nélkül nem találtam volna rá és önmagamra sem."
