Ha tetszik, oszd meg másokkal is!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanmese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanmese. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap, június 23

A vak és a béna - az ésszerűség és intuíció egyesítése

Létezik egy régi szufi történet, melyben a vak céltalanul tévelygett az erdőben. Hirtelen megbotlott valamiben és elvágódott. Ahogy tapogatózott a földön, észre vette, hogy egy emberben botlott meg, aki a földön kuporgott. Ez a férfi béna volt, nem tudott járni.


Egymással beszédbe elegyedtek és panaszkodni kezdtek nehéz sorsukra.

"Amióta csak emlékezni tudok, ebben az erdőben bolyongok és nem találok ki innen, mert nem látok." - mondta a vak.

A béna így szólt: " Amióta csak emlékezni tudok, itt fekszek a földön és nem jutok ki az erdőből, mert nem tudok felállni."

Miközben beszélgettek, a béna egyszer csak felkiáltott:
"Megvan! Te felveszel engem a hátadra és én mondom neked merre menjünk! Együtt ki fogunk találni az erdőből!"

A régi történetíró elmondása szerint a vak a racionalitást, a béna pedig az intuíciót jelképezi. Mi is csak akkor találunk ki az erdőből, ha megtanuljuk a kettőt összehozni.

Peter M. Senge: Die fünfte Disziplin c. könyve alapján.

szombat, április 27

A piros zokni

Anna Egger üzenete

" Amikor egy napon szokás szerint szomorúan sétáltam a parkban és leültem egy padra, hogy elgondolkodjak rajta, mi minden siklott félre életemben, egy kislány ült le mellém vidáman.

Megérezte nyomott hangulatomat és megkérdezte:
- Miért vagy olyan szomorú?
- Ó - válaszoltam - nincs semmi örömöm az életben. Mindenki ellenem van. Minden félresiklott. Nincs szerencsém és nem tudom, hogyan lesz tovább.
- Hmmm - tűnődött a kislány.- És hol van a piros zoknid? Mutasd meg, szeretnék belenézni!
- Milyen piros zokni? - kérdeztem csodálkozva. - Nekem csak fekete zoknim van.

Szó nélkül nyújtottam át neki. Óvatosan kinyitotta pici ujjaival és belenézett. Láttam, hogy nagyon megijedt.
- Ez tele van rémálmokkal, balszerencsével és rossz élményekkel!
- Mit csináljak? Ez van. Nem tudok rajta változtatni.


- Itt van. - mondta a kislány és átnyújtott egy piros zoknit. - Nézz bele!
Reszkető kezekkel nyitottam ki a zoknit és láttam, hogy tele van az élet szép pillanatainak emlékeivel. Pedig a kislány még olyan fiatal volt.
- Hol van a fekete zoknid? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt minden héten kidobom a szemétbe és többé nem foglalkozom vele.- mondta. - Számomra az élet értelme a piros zoknimat megtölteni életem során. Abba olyan sokat belegyűrök, amennyit csak tudok. És amikor kedvem támad hozzá vagy éppen kezdek elszomorodni, akkor kinyitom a piros zoknimat és belenézek. Olyankor egyből jobban érzem magam. Ha egyszer majd öreg leszek és közeleg a vég, még mindig meglesz a piros zoknim. Csordulásig tele lesz és elmondhatom, hogy éltem. Életemnek volt értelme.

Amíg szavain csodálkozva elgondolkodtam, adott egy puszit az arcomra és eltűnt. Mellettem a padon egy piros zokni hevert ezzel a felirattal: "Neked!". Sebtében kinyitottam és belenéztem. Majdnem üres volt, csak egy apró, lágy puszi volt benne, amit egy kislánytól kaptam egy park padján. A gondolatra elmosolyodtam és szívemet melegség töltötte el. Boldogan indultam haza, nem felejtve el a fekete zoknimat a legközelebbi szemetesbe kidobni."

Fotó: vintagebabs.com

péntek, február 8

Mennyire vagy csorba?

Volt egy idős kínai asszonynak 2 nagy korsója. Mindegyik egy rúd két végén lógott, amit a nyakában vitt.
Az egyik korsó repedt volt, míg a másik teljesen ép és nem szórta el a vizet. A forrástól a házig tartó hosszú úton a repedt korsóból kifolyt a víz fele.

Frank Gardner - Road with Flowers

Így ment ez két teljes évig. Az asszony minden nap másfél korsó vizet vitt haza.
A tökéletes korsó természetesen nagyon büszke volt magára.

A szegény csorba korsó viszont szégyellte fogyatékosságát és szörnyen érezte magát amiatt, hogy ő csak félig tud teljesíteni.

Két év szégyenkezés után megszólította az idős asszonyt a forrásnál:
- Szégyellem magam, mert a repedés miatt elszórom hazáig a víz felét.

Az idős asszony mosolygott:
- Észrevetted, hogy a te oldaladon virágok nyílnak az út mentén, míg a másik oldalon nem? Azért van, mert mindig is tudtam, hogy elcsepegteted a vizet, ezért virágmagokat ültettem a te oldaladon az út mellé. Minden nap, amikor hazafelé megyünk, te locsolod őket.
Két éve szedek gyönyörű virágokat és díszítem velük az asztalomat. Ha nem lennél ilyen, amilyen vagy, nem lehetne ilyen gyönyörű dísze a háznak.

Bármennyire is csorbított meg az élet, valaki számára értékes vagy és nélküled hiányozna valami gyönyörű.

Fotó: frankgardner.blogspot.de

péntek, február 1

Amilyen az adjisten...

A város kapujában ült egy öreg ember. Mindenki elment mellette, aki a városba tartott.


Egy idegen megállt mellette és megkérdezte:
-Mondd csak, milyenek az emberek ebben a városban?

- Milyenek voltak ott, ahol utoljára járt? - kérdezett vissza az öreg.

-Csodálatosak! Nagyon jól éreztem ott magam. Barátságosak, nagyvonalúak és mindig segítőkészek voltak.

- Itt is hasonlóak lesznek.

Később egy másik idegen jött az idős emberhez. Az is megkérdezte:
- Mondd csak öreg, milyenek az emberek ebben a városban?

- Milyenek voltak ott, ahol utoljára járt? - hangzott az ellenkérdés.

- Borzalmasak! Gonoszak, barátságtalanok, senki nem segített a másiknak.

- Attól tartok, itt is ilyenek lesznek.

Fotó: washingtonpost.com

csütörtök, november 15

A tökéletes társ - tanmese

Egy napon egy tanuló megkérdezte Naszreddintől, miért nem házasodott meg sosem.


"Ó - válaszolta Naszreddin - elhatároztam, hogy csak akkor házasodom, ha megtalálom a tökéletes nőt. Így hát évekig kerestem és sok kedves, szép és intelligens nővel találkoztam. "

Egy rövid szünet után folytatta:
" Egy napon megpillantottam őt. Rögtön tudtam, hogy minden tekintetben tökéletes. És amikor megismertem, kiderült, hogy  ő valóban minden szempontból egy hibátlan drágakő volt."

"És? Akkor miért nem vetted feleségül?" - kérdezte a tanuló.

Naszreddin mélyet sóhajtott: " Az volt a gond, hogy ő a tökéletes férfit kereste."

Joel ben Izzy: A mesemondó c. könyve alapján.

szerda, szeptember 26

Túlszorgalom



Az egyik tanonc különös igyekezetéről volt ismert.
Éjjel-nappal meditált és még evéssel, alvással sem akarta megszakítani gyakorlatát.

Így egyre soványabb és soványabb lett és közel állt a teljes kimerüléshez.

A mester magához hívatta és megkérte, hogy lassítson a tempón és ne várjon el magától olyan sokat. A tanonc azonban hallani sem akart erről.

- Mi olyan sürgős neked? - kérdezte a mester.
- A megvilágosodásra törekszem.- mondta a tanonc - Nincs elvesztegetni való időm.

- És honnan tudod, hogy a megvilágosodás előtted fut, hogy neked utána kell rohanni? - kérdezte a mester. - Az is lehet, hogy mögötted van és nem kell mást tenned, csak nyugodtan állni.

Feldman/Kornfield: Stories of the Spirit c. könyve alapján
Fotó: Spiegel.de

csütörtök, szeptember 20

Tűkeresés

Lena Lieblich üzenete

Kathi falu örege egy napon kutatva járkált fel-alá a falu főterén.


Hamarosan megérkeztek a falu lakói is és segíteni akartak a keresésben.

Egyikük megkérdezte az öreget:
- Mit veszítettél el?
- A tűmet.- válaszolta az öreg.

És mindannyian figyelmesen kutattak a tű után.

Egy idő után valaki feltette neki a kérdést:
- Meg tudod nekünk mondani, hogy pontosan hol hagytad el a tűt?

- Igen, a szobámban.

Erre mindenki felhagyott a kereséssel és kérdőn nézett az öregre.

Az nagyon komolyan nézett vissza rájuk és lassan, megfontoltan beszélt:
- Csak egy képet akartam nektek adni. Ti kívül keresitek azt, ami bennsőtökben veszett el. Ott sosem fogjátok megtalálni.

kedd, augusztus 21

Mi a boldogság titka?

Egyszer elment egy ember Naszrreddin hodzsához és a következő kérdést tette fel neki: " Mi a titka a boldogságnak?"


Naszreddin egy darabig eltűnődött, majd ezt válaszolta: " A boldogság titka a jó ítélőképesség."

"Aha."-mondta a férfi.- "És hogyan teszek szert jó ítélőképességre?"

- "Tapasztalat útján."

"Igen." - válaszolta a férfi - "de hogyan szerzek tapasztalatot?"

"Rossz ítélőképesség által." - hangzott Naszreddin válasza.

Joel ben Izzy: A történetmondó c. könyve alapján.
Forrás: zeitzumleben.de

kedd, május 22

Öröm vagy szenvedés?

Két kis egérben felmerült egy tyúk-vagy-tojás probléma:
Azon vitatkoztak, hogy vajon az öröm vagy a szenvedés volt először a világban.


Tilo egér azt állította: "Természetesen a szenvedés volt előbb. Világos! Hogyan tudnánk különben olyan szép érzést, mint az öröm érezni, ha előtte nem éltük volna át a fájdalom és kín tengerét? Észre sem vennénk!"

Lisa egérnek egész más véleménye volt: "Az öröm volt előbb, észre kell venned! Ha nem tanultuk volna meg a kezdetektől, milyen megtapasztalni az örömet, akkor később sem éreznénk át. Egy ősi érzésként már a bölcsőnkbe rakták. A szenvedést el sem tudnánk viselni, ha nem lennének emlékeink arról, hogy az élet másmilyen is lehet - mégpedig örömteljes!"

"De a fájdalmakat azért találták ki, hogy az örömöt egyáltalán megérezzük. Ezért a fájdalomnak kellett először lennie." - elégedetlenkedett Tilo.

Nem volt értelme. Csak körbe-körbe jártak és nem tudtak megegyezni. Eljött hát az ideje, hogy Theoderich egér-mestert meglátogassák és tanácsot kérjenek tőle.

"Mindkettőtöknek igaza van" - mondta a mester. "Az öröm és szenvedés egyszerre teremtődött. Az élet olyan, mint egy érme, melynek két különböző oldala van: az egyiken az öröm, a másikon a fájdalom - egyidejűleg. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Nincs olyan érme, melynek csak egy oldala van. Így hát az életben sincs olyan, hogy csak kizárólagosan öröm vagy bánat van jelen. Minden egér maga veti fel az érméjét - egyszer az öröm van felül, máskor a bánat. Semmi se örökre érvényes. Az érméket mindig újra dobják. Számotokra tehát az a fontos: Sose feledjétek, mindegy hogy az élet-érme melyik oldala van felül, a másik oldal is mindig létezik. Csupán nem látható az adott pillanatban."

Ezzel mindkét egér megbékélt. Köszönetet mondtak Theoderich mesternek és kéz a kézben hazabandukoltak.

- Silke Andres, 2003

kedd, április 3

Monda a békákról

    Egy napon a békák elhatározták, hogy futóversenyt rendeznek. Hogy különösen megnehezítsék a dolgot,  egy magas torony csúcsának elérését tűzték ki célul.

A verseny napján nézőként öszegyűlt sok másik béka is.


És akkor végre elindult a futam.

Úgy történt, hogy a nézők egyike sem igazán hitte, hogy a résztvevők bármelyike is elérné a célt. Ezért a futók bíztatása helyett azt sóhajtozták hangosan: "Ó, a szegények! Sosem fog nekik sikerülni!" vagy hogy: "Ez egyszerűen lehetetlen!" , vagy: "Ez sosem fog nektek sikerülni!".

És valóban úgy tűnt, a nézőknek igaza van, hiszen egymás után egyre több béka adta fel.

A nézősereg tovább kiabált: "Ó a szegények! Sosem fog nekik sikerülni!".

És valóban, hamarosan mindegyik béka feladta - egyetlen kivételével, aki töretlenül mászott fel a meredek toronyra és egyedüliként érte el a célt.

A nézők teljesen ledöbbentek és tudni akarták, hogy sikerülhetett.

Az egyik résztvevő odament hozzá, hogy megkérdezze, miként sikerült neki a versenyt megnyerni.

És csak ekkor vették észre, hogy ez a béka süket volt!

Szerző ismeretlen, forrás: zeitzumleben.de

szerda, március 21

Az ellazult íj tanmeséje

   Azt mondják, az idős János apostol szívesen játszott egy szelíd fogollyal.

Egy napon azonban egy vadász jött el hozzá. Csodálkozva látta, hogy egy ilyen tiszteletre méltó ember, mint János, egyszerűen csak játszott. Az apostol nem tudja fontosabb dolgokkal eltölteni idejét, mint egy fogollyal?

fogoly

Megkérdezte hát Jánost: "Miért pazarolod az idődet játékra? Miért szentelsz figyelmet egy haszontalan állatnak?"

János csodálkozva pillantott fel. Nem értette, miért ne játszhatna a fogollyal.

Így szólt hát: "Miért nincs megfeszítve kezedben az íj?"

A vadász ezt válaszolta: "Azt nem szabad. Az íj elveszítené feszültségét, ha mindig ki lenne feszítve. Ha ki akarnék lőni vele egy nyilat, nem lenne ereje és természetesen nem találnám el a kiszemelt célt."

János erre ezt felelte: " Látod, ahogy te mindig újra és újra ellazítod íjadat úgy nekünk is mindig újra és újra el kell lazulnunk és fel kell töltődnünk. Ha nem lazítanám el magamat pl. azáltal, hogy ezzel a látszólag haszontalan állattal játszok, akkor hamarosan nem lenne több erőm megtenni mindazt, ami szükséges. Csak így tudom elérni céljaimat és azt tenni, ami valóban fontos."

Forrás: Wolf W. Lasko - Iris Seim: "Die Wow-Präsentation" c. könyve
Fotó: madarkert.hu

kedd, február 28

Minden akadály egyben lehetőség is - tanmese

Egyszer régen a király egy hatalmas szikladarabot tett az út közepére. Ezután elrejtőzött és figyelte, vajon elmozdítja-e valaki a követ.

Arra jöttek a király leggazdagabb kereskedői és udvaroncai és egyszerűen kikerülték. Sokan hangosan hibáztatták a királyt, amiért nem tartja tisztán az utakat, de senki sem vitte el a követ az útból.

Ekkor egy paraszt jelent meg, aki zöldséget cipelt. Amint odaért a kőhöz, lerakta áruját és megpróbálta félregurítani a sziklát. Sok erőlködés után végül sikerült.

Amint a paraszt felvette a zöldségeket, meglátott egy tárcát heverni az úton ott, ahol a kö volt. A tárcában sok aranytallér volt és egy üzenet a királytól, hogy azé az arany, aki elgörgeti az útról a sziklát.

A paraszt megtanulta, amit sokan nem értünk.

Minden akadály egy lehetőség körülményeink javítására.

péntek, december 23

Motiváló történet és 5 egyszerű szabály a boldogsághoz

Az alábbi történettel kívánok minden kedves olvasómnak békés, szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket!


A gazda szamara egy napon beleesett egy gödörbe.
Órákig kiabált fájdalmasan, miközben a gazda megpróbálta kitalálni, mit tegyen.

Végül úgy döntött, hogy mivel a szamár már öreg, ezért eltemeti, nincs értelme megmenteni.

Áthívta a szomszédokat, hogy segítsenek. Mindegyik fogott egy lapátot és elkezdték dobálni a földet a gödörbe.

A szamár ekkor megsejtette, mi történik és irtózatos kiabálásba kezdett. Aztán egyszer csak mindenki ámulatára elcsendesedett. Néhány lapát föld után a gazda csak bekukkantott a gödörbe.

Megdöbbent attól, amit látott. A hátára dobott minden egyes lapátnyi földdel a szamár valami csodálatos dolgot művelt. Lerázta magáról és eggyel fentebb lépett.

Amint a gazda szomszédai dobálták a földet a szamárra, az lerázta magáról és eggyel fentebb lépett. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár kiugrott a gödörből és boldogan elügetett.

Tanulság:
Az élet földet fog rád lapátolni - mindenféle mocskot. A gödörből úgy tudsz kimászni, ha lerázod magadról és eggyel fentebb lépsz. Minden gondunk egy lépcsőfok. A legmélyebb gödörből is kijuthatunk, ha nem állunk meg, soha nem adjuk fel! Rázd le magadról és lépj fentebb!

Emlékezz a boldogság 5 egyszerű szabályára:

1. Szabadítsd meg szíved a gyűlölettől! - Bocsáss meg!
2. Szabadítsd meg elméd az aggodalmaktól! - A legtöbb sohasem következik be.
3. Élj egyszerűen és becsüld meg azt, amid van!
4. Adj többet!
5. Várj el kevesebbet!

kedd, szeptember 13

Mi a legfontosabb? -Tanmese

Stephen R. Covey üzenete

Egy filozófia professzor a következő szavakkal vezette be előadását: "Ma az időmenedzsmentről lesz szó és ehhez elvégzünk egy kísérletet".

Vett egy üres aranyhal kelyhet, az asztalra állította és nagy köveket rakott bele, míg több már nem fért.


Ekkor körbenézett és ezt kérdezte:
-Tele van az üveg?
-Igen!- válaszolták kórusban a hallgatók.
-Valóban?

A professzor elővett egy dobozt, kinyitotta és óvatosan apró kavicsokat borított az üvegbe, miközben azt finoman rázogatta. A kavicsok kitöltötték a nagy kövek közötti réseket.

Ekkor megint körbenézett és megkérdezte:
- Tele van ez az üveg?

A hallgatók ezúttal átláttak a szitán. Az egyikük így válaszolt:
- Valószínűleg nem!

Jó.- válaszolta a professzor. Most elővett egy zacskót, kinyitotta és óvatosan homokot szórt az üvegbe. A homok kitöltötte a kövek és kavicsok közti réseket.

Ekkor a csoportjára pillantott és megkérdezte:
- Milyen következtetés vonható le ebből a kísérletből?

Az egyik hallgató az előadás témájára gondolva ezt válaszolta:
- Ez azt bizonyítja, hogy ha valóban akarjuk, még akkor is új határidőket lehet felvenni a határidőnaplóba, amikor azt hisszük, már tele van.

- Nem.- válaszolta a professzor,- Éppen hogy nem ezt jelenti. A következtetés, ami ebből a kísérletből levonható, a következő: Ha nem a nagy köveket helyezzük először az üvegbe, később már nem lesz hely nekik!

A hallgatók csendben elgondolkodtak a kijelentésen.

Ekkor megkérdezte a professzor:
- Melyek a nagy kövek a ti életetekben?

  • egészség?
  • család?
  • gyerekek?
  • barátok?
  • álmok?
  • tanulás?
  • nevetés?
  • önmegvalósítás?
  • ...?
-Vagy mi más?

-Legyetek annak tudatában, mennyire fontosak ezek a nagy kövek életetekben! Ha nem ezeket hozzátok be először életetekbe, akkor fennál a veszély, hogy boldogtalanok és elégedetlenek lesztek. Ha az életben a jelentéktelen apró dolgok ( vagyis a kavics és a homok) kapnak elsőbbséget, akkor semmiséggel töltöd meg életedet. Így hamarosan hiányozni fog az idő, hogy a valóban fontos dolgokkal foglalkozz.

-Ne feledjétek tehát mindig megkérdezni: Mik a nagy kövek az életemben? Ezután pedig helyezzétek tudatosan elsőként az élet szimbólumát jelképező üvegetekbe!

szombat, július 30

Mennyit érsz? (Tanmese)

Egy ismert szónok egyszer egy tanfolyamot indított, melyben egy 40 Eurós csekket a magasba tartott. A teremben összesen 200-an ültek.

Feltette a kérdést: "Kinek kell ez a csekk?"

Minden kéz a magasba emelkedett.

Azt mondta: "Egyikőtök megkapja ezt a csekket, de előbb hagy tegyek meg valamit."

Összegyűrte a csekket.

Ekkor megkérdezte: "Még mindig kell valakinek?"

A kezek még mindig a magasban voltak.

Így hát megismételte: " És mi van, ha ezt teszem?"

Ledobta a földre és cipője talpával beledörgölte a koszba.

Felemelte a csekket - gyűrött és piszkos volt.

"Nos, kinek kell még így is?"

Még mindig az összes kéz a magasban volt.

Ekkor ezt mondta:

"Kedves barátaim, most egy értékes leckét tanultunk. Bármi is történt a pénzzel, nektek kellett, mert értékéből nem veszített. Még mindig 40 Eurót ért és annyi is maradt.

Gyakran megesik életünkben, hogy eltaszítanak, földre dobnak, összegyűrnek, eltipornak. Ezek tények mindennapi életünkből.

Olyankor értéktelennek érezzük magunkat. De mindegy mi történt vagy mi fog történni, TE sosem fogsz veszíteni értékedből. Koszosan vagy tisztán, gyűrötten vagy simára vasaltan -TE még mindig megfizethetetlen vagy mindazoknak, akik téged mindenek fölött szeretnek.

Életünk értékét nem az határozza meg, mit teszünk, kit ismerünk, vagy hogy nézünk ki... hanem az, kik vagyunk. Te valami különleges és értékes vagy! Sose feledd ezt! És gondolj arra: egyszerű emberek építették  a Bárkát - és szakemberek a Titanicot!

szerda, június 22

Az érzelmek szigete - videó

Egy újabb megható mese, melynek főszereplője a Szeretet. Németül tanulóknak gyakorlásként is jó.:)


A videó fordítása:

Volt egyszer régen egy csodás kicsi sziget. Ezen a szigeten lakott az emberiség minden érzelme: a humor és a jókedv, a szomorúság, a boldogság és bölcsesség és minden más érzés.
Természetesen a SZERETET is ott élt.

Egy napon meglepő módon közölték az érzésekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát mindenki felkészítette a hajóját, hogy a szigetet elhagyja.
Csak a Szeretet akart az utolsó pillanatig várni, mert nagyon kötődött szigetéhez.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítséget kért a többiektől.

Amikor a Gazdagság egy luxushajón elhagyta a szigetet, megkérdezte tőle a Szeretet:
-Gazdagság, el tudsz vinni magaddal?
-Nem, nem tudlak. A hajómon sok arany, ezüst és drágakő van. Itt nincs már hely számodra.

Így hát a szeretet megkérdezte a Büszkeséget, aki egy csodálatos hajón haladt el.
-Büszkeség, légy szíves, el tudsz engem vinni magaddal?
-Szeretet, én nem tudlak elvinni. - válaszolta.- Itt minden tökéletes, te kárt tehetnél a szép hajómban.

Következőként a Szomorúságot kérte meg a Szeretet:
- Szomorúság, kérlek vigyél magaddal!
-Ó szeretet! - mondta a Szomorúság. - Én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom.

Amikor a jókedv elindult, olyan elégedett és féktelen volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet szólítását.

Váratlanul azonban megszólalt egy hang: " Gyere Szeretet, én elviszlek!"
A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy teljesen elfelejtette megkérdezni megmentője nevét.

Később a Szeretet megkérdezte a Bölcsességet:
- Bölcsesség, meg tudod nekem mondani, hogy ki volt az, aki segített nekem?
- Persze. - mondta a Bölcsesség.- Az Idő volt az.
- Az Idő? - kérdezte csodálkozva a Szeretet. - De miért segített nekem az Idő?
És a Bölcsesség ezt válaszolta:
- Mert csak az Idő érti meg, mennyire fontos a Szeretet az életben.

A szerző sajnos ismeretlen.

A videó közvetlen YouTube linkje: http://youtu.be/NZX4hZl6GxQ

hétfő, március 21

Már nem időszerű? (Mese)

    Lassan, nyugodt léptekkel fordult be a sarkon. Nem rejti el magát akkor sem, ha már megint azoknak a körvonalait látja, kik ujjal mutogatnak rá. Pontosan tudja, hogy csupán az irigység készteti őket erre és a bizonytalanság, mégis néha fájdalmas.

"Fenn hordja az orrát" - mondták.

"Valami jobbnak képzeli magát." - állították.

A mai világban már nincs akkora tekintélye, mint régen - ezt be kellett látnia. De mégis mit rontott el? Ő nem változott meg. A körülötte lévő világ azonban igen.


Végigsuhant az utcán és benézett egy ablakon. Egy nappali, a szülők és két csemetéjük. A kicsik üres tekintettel a földön és hagyják, hogy a villogó, színes képek szórakoztassák őket. A polcon három könyv tetején halmozódik a por. Már nem modern, pedig azt hitte, ő időtlen.

Hirtelen feláll a kisfiú, odamegy az ablakhoz és érdeklődve néz a szemébe:

"Ki vagy te?"

Ettől a sok figyelmességtől meglepődve, megörvendezve hirtelen megtorpan. Amint azonban válaszolni akar, felbődül a fiú anyja:
"Mit akarsz ettől? Gyere vissza tévézni! A reklámnak vége!" - és hangos csattanással bevágja az ablakot.

"Én vagyok az intelligencia" - suttogja halkan és lógó fejjel továbbmegy.

Írta: Melanie Geilker


szerda, december 15

Mire tanítanak a mesék?

    Te még hiszel a mesékben? Kár, hogy ezt ilyen lekicsinylítő hangnemben szokás kérdezni és kár, hogy nem illik igennel megválaszolni. Pedig olyan sok tanulság rejlik a mesehősök történeteiben, hogy a pszichológusok még terápiás célra is felhasználják.
"Képeket idéznek fel bennünk, és ezek gyakran erős érzelemmel párosulnak. Az érzelmek a változáshoz szükségesek - nélkülük semmi sem mozdul. A mesékkel történő terápia tehát érzelmeket ébreszt és ez nagyon hasznos lehet."- vallja Verena Kast pszichológus.


Ugye ismerős Csipkerózsika története? Mindene megvan, mégsem tud elmenekülni a gonosz tündér átka elől. 100 évig tartó álomba merül, de amikor ez letelik, boldogan él tovább szíve hercegével.
A mese üzenete: Az életben semmit sem lehet előre kiszámítani. Néha nem a mi kezünkben van az irányítás. A mi életünkben nem a gonosz tündér, hanem a sors kényszerít kerülőútra, de a zavar vagy mozdulatlanság még nem jelenti azt, hogy itt a vég.

Sterntaler az utolsó ingjét is elajándékozza, pedig maga is szegény és szükséghelyzetben van. Kilátástalan helyzete ellenére sem adja fel. Legyőzve félelmét és magányát azokhoz fordul, akiknek szükségük van a segítségére.
Ezzel arra tanít bennünket, hogy a dolgok néha saját maguktól jóra fordulnak és aki meglátja mások problémáit is, az felismeri, hogy nincs egyedül gondjaival.

A brémai muzsikusok. Egy szamár, egy kutya, egy macska és egy kakas összefognak, hogy elkerüljék a biztos halált. "Bárhol találunk a halálnál jobbat" - szól a jelszavuk. Nem adják meg magukat a sorsnak, hanem az összefogást választják.
A tanulság: Csak együtt lehetünk erősek. Nem kell minden problémát egyedül megoldani. Különösen a nehéz helyzetekben érdemes összefogni, mert a különböző személyiségekből valami új keletkezhet.

A hat hattyúban a gonosz mostoha hattyúkká varázsolja a király gyermekeit. Csak a kislány tud elrejtőzni és egyedül indul el a sötét erdőben, hogy fivéreit felkutassa. Csak úgy tudja őket felszabadítani, ha hat inget köt a szúrós csillagvirágból és hat éven át egyetlen szót sem szól. Kiállja a próbát és megtörik a varázslat.
Tehát a türelem és álhatatosság célra vezet. Aki ismeri a célját, az pedig kiállja az élet viszontagságait.

Hamupipőke: a remény ereje.
Anyja meghalt, apja új asszonyt hoz a házhoz. A szépséges Hamupipőke kénytelen elviselni mostohatestvérei gonoszságait. A tűzhely előtt a hamuban kell aludnia. Ő azonban nem adja fel a reményt. Apjától kér egy ágat, melyet elültet anyja sírján. Az ág csak nő és nő és vele együtt nő Hamupipőke reménye is.
Minden válságban benne rejlik az új kezdete. Hamupipőkéhez hasonlóan mi is magunkban hordozzuk problémáink megoldását mindaddig, amíg hallgatunk érzéseinkre és szükségleteinkre.

Aki kedvet kapott újra elmerülni a mesék világában, annak érdekességként megemlítem, hogy a Grimm mesék helyszínei megtekinthetők Hessen tartományban, a "Német meseúton". A 600 km hosszú út Hanauból, a Grimm testvérek szülővárosából indul, ahol a városháza előtt szobor emlékezik meg a meseírókról.
Kassel felé haladva átmegyünk Schwalmstadt városán, melynek nemzeti viselete, a piros mellényke, piros kendővel talán el sem kell árulnom, hogy melyik mesét ihlette. Igen, a Piroska és a farkast.
Ezután jön Bad Wildungen, mely a Friedrichstein nevű barokk kastélyáról lett nevezetes. Innen származik Margarethe von Waldeck, a gróf szépséges leánya, akit fiatal korában megmérgeztek. A Grimm testvérek a Hófehérkében élesztették újra történetét.
Kassel-től délnyugatra a Hoher Meißer Nemzeti Parkban egy mocsaras mező közepén rejtőzik Holle anyó tava, mely a földalatti birodalma bejárata. Egy faragott szobor emlékeztet a tollpaplanjából havat szóró Holle anyóra.
Kasseltől északra található egy középkori vár, a Sababurg, ahol Csipkerózsika 100-éves álmát aludta. A vár ma egy szálloda.
Ezután csak 10 km-t kell megtenni a következő mesekastélyig. A Trendelburg 700 éves őrtornyából engedte le hosszú haját Rapunzel, akinek történetét most filmesítette meg a Walt Disney filmstúdió.
A következő állomás a patkányfogó város, Hamel, majd Bréma, ahol a muzsikusokat megtekinthetjük a városháza mellett.

Minderről többet megtudhatsz a www.deutsche-maerchenstrasse.de oldalon.

hétfő, december 6

A két farkas (tanmese)

    Egy este az öreg cherokee indián két farkasról mesélt unokájának, melyek minden emberben harcolnak.
Így szólt: "Fiam, a harcot két farkas vívja, mely mindegyikünkben benne lakozik.

Image by Nikki Burr, www.deviantart.com

Az egyik a gonosz.

Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság, az arrogancia, az önsajnálat, a bűn, az előítéletek, a kisebbségi érzések, a hazugságok, az álszentség és az egó.

A másik a jó.

Ő a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, a vidámság, az alázat, a jóság, a jóakarat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az egyenesség, az együttérzés és a hit."

Az unoka pár percig eltűnődött nagyapja szavain, majd megkérdezte:
"Melyik farkas nyer?"

Az öreg indián ezt válaszolta:
"Az, amelyiket táplálod."

vasárnap, július 25

Ki az igazán szegény? (Tanmese)

"Valódi gazdagságodat az határozza meg, hogyan látod a világot és hogyan kezeled azt."
( idézet a Joan of Arcadia c. TV-sorozatból)

A nagyon gazdag apa egy napon elvitte fiát országot járni, azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegényen élnek az emberek. Egy pár napot eltöltöttek egy nagyon szegény család farmján. A hazafelé vezető úton az apa megkérdezte fiától, milyen volt az utazás?

- Nagyszerű volt, papa!
- Láttad milyen szegénységben élnek az emberek?- kérdezte az apa.
- Ó igen.- válaszolta a fiú.
- Akkor meséld el nekem, hogy mit tanultál az utazásunkból!- mondta az apa.
 



A fiú így válaszolt:
" Láttam, hogy nekünk csak egy kutyánk van, nekik pedig 4.
A mi úszómedencénk a kertünk közepéig ér, az ő tavuk végtelen.
Nekünk importált lámpásaink vannak, nekik a csillagok világítanak éjjelente.
A mi udvarunk az előkertig ér, ők birtokolják az egész horizontot.
Nekünk egy kicsi birtokunk van, az ő mezeik túllépnek a látóhatáron.
Nekünk szolgáink vannak, ők másokat szolgálnak.
Mi vesszük az élelmet, ők saját maguk termelik.
Bennünket falak vesznek körül, hogy megvédjenek, nekik barátaik vannak, akik megvédik őket."

Az apa szóhoz sem tudott jutni. Végül a fiú hozzátette:
"Köszönöm apám, hogy megmutattad milyen szegények vagyunk!"

Te mit tanultál ebből a történetből? Kíváncsi vagyok a véleményedre. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails