Az egyik tanonc különös igyekezetéről volt ismert.
Éjjel-nappal meditált és még evéssel, alvással sem akarta megszakítani gyakorlatát.
Így egyre soványabb és soványabb lett és közel állt a teljes kimerüléshez.
A mester magához hívatta és megkérte, hogy lassítson a tempón és ne várjon el magától olyan sokat. A tanonc azonban hallani sem akart erről.
- Mi olyan sürgős neked? - kérdezte a mester.
- A megvilágosodásra törekszem.- mondta a tanonc - Nincs elvesztegetni való időm.
- És honnan tudod, hogy a megvilágosodás előtted fut, hogy neked utána kell rohanni? - kérdezte a mester. - Az is lehet, hogy mögötted van és nem kell mást tenned, csak nyugodtan állni.
Feldman/Kornfield: Stories of the Spirit c. könyve alapján
Fotó: Spiegel.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése