A vak és a béna - az ésszerűség és intuíció egyesítése

Létezik egy régi szufi történet, melyben a vak céltalanul tévelygett az erdőben. Hirtelen megbotlott valamiben és elvágódott. Ahogy tapogatózott a földön, észre vette, hogy egy emberben botlott meg, aki a földön kuporgott. Ez a férfi béna volt, nem tudott járni.

Egymással beszédbe elegyedtek és panaszkodni kezdtek nehéz sorsukra.

"Amióta csak emlékezni tudok, ebben az erdőben bolyongok és nem találok ki innen, mert nem látok." - mondta a vak.

A béna így szólt: " Amióta csak emlékezni tudok, itt fekszek a földön és nem jutok ki az erdőből, mert nem tudok felállni."

Miközben beszélgettek, a béna egyszer csak felkiáltott:
"Megvan! Te felveszel engem a hátadra és én mondom neked merre menjünk! Együtt ki fogunk találni az erdőből!"

A régi történetíró elmondása szerint a vak a racionalitást, a béna pedig az intuíciót jelképezi. Mi is csak akkor találunk ki az erdőből, ha megtanuljuk a kettőt összehozni.

Peter M. Senge: Die fünfte Disziplin c. könyve alapján.