Ha tetszik, oszd meg másokkal is!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

szombat, április 27

A piros zokni

Anna Egger üzenete

" Amikor egy napon szokás szerint szomorúan sétáltam a parkban és leültem egy padra, hogy elgondolkodjak rajta, mi minden siklott félre életemben, egy kislány ült le mellém vidáman.

Megérezte nyomott hangulatomat és megkérdezte:
- Miért vagy olyan szomorú?
- Ó - válaszoltam - nincs semmi örömöm az életben. Mindenki ellenem van. Minden félresiklott. Nincs szerencsém és nem tudom, hogyan lesz tovább.
- Hmmm - tűnődött a kislány.- És hol van a piros zoknid? Mutasd meg, szeretnék belenézni!
- Milyen piros zokni? - kérdeztem csodálkozva. - Nekem csak fekete zoknim van.

Szó nélkül nyújtottam át neki. Óvatosan kinyitotta pici ujjaival és belenézett. Láttam, hogy nagyon megijedt.
- Ez tele van rémálmokkal, balszerencsével és rossz élményekkel!
- Mit csináljak? Ez van. Nem tudok rajta változtatni.


- Itt van. - mondta a kislány és átnyújtott egy piros zoknit. - Nézz bele!
Reszkető kezekkel nyitottam ki a zoknit és láttam, hogy tele van az élet szép pillanatainak emlékeivel. Pedig a kislány még olyan fiatal volt.
- Hol van a fekete zoknid? - kérdeztem kíváncsian.
- Azt minden héten kidobom a szemétbe és többé nem foglalkozom vele.- mondta. - Számomra az élet értelme a piros zoknimat megtölteni életem során. Abba olyan sokat belegyűrök, amennyit csak tudok. És amikor kedvem támad hozzá vagy éppen kezdek elszomorodni, akkor kinyitom a piros zoknimat és belenézek. Olyankor egyből jobban érzem magam. Ha egyszer majd öreg leszek és közeleg a vég, még mindig meglesz a piros zoknim. Csordulásig tele lesz és elmondhatom, hogy éltem. Életemnek volt értelme.

Amíg szavain csodálkozva elgondolkodtam, adott egy puszit az arcomra és eltűnt. Mellettem a padon egy piros zokni hevert ezzel a felirattal: "Neked!". Sebtében kinyitottam és belenéztem. Majdnem üres volt, csak egy apró, lágy puszi volt benne, amit egy kislánytól kaptam egy park padján. A gondolatra elmosolyodtam és szívemet melegség töltötte el. Boldogan indultam haza, nem felejtve el a fekete zoknimat a legközelebbi szemetesbe kidobni."

Fotó: vintagebabs.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails