Változtasd meg DNS-ed!

    Szüleinktől örököljük, de vajon meg tudjuk változtatni géneinket? A tudósok ma erre egyértelmű igennel válaszolnak.

Az epigenetika úttörő felismerése, hogy génjeink nincsenek kőbe vésve, hanem éltmódunk, partnerünk, barátaink, étkezésünk, sport, sőt még gondolataink is kihatnak rájuk.


Nem is olyan régen a tudósok még egyet értettek abban, hogy a géneket nem lehet megváltoztatni és a "biológiai determináltság" jelzőt ragasztották rá. Ma már azonban ennek nincs létjogosultsága, hiszen a mai napig nem létezik olyan tanulmány, amely egy bizonyos gén meglétét összefüggésbe tudná hozni a hozzá tartozó tulajdonsággal (mint pl. magas IQ).

Ezért a kutatók új nyomot kerestek. A kanadai kutató, Michael Meaney, apró kémiai jelzéseket fedezett fel a ráksejtek génjein. Ezek az ún. metilcsoportok nem változtatják meg magát a gént, hanem deaktiválják a gén tartalmát.
Ezen felfedezés idején a tudósok még abból indultak ki, hogy az öröklött tulajdonságok aktiválása kizárólag csak embrió állapotban következhet be.

Patkányokon végzett kísérletek bizonyították, hogy ez a feltevés helytelen. A kanadai kutatók a patkányoknál azt a gént keresték, ami a stressz leépítéséért felelős. Azoknál a patkányoknál, melyeket szeretetteljesen neveltek fel, a gén aktív volt, míg az elhanyagolt patkányoknál inaktív volt. A kutatók ekkor a durva szülők kispatkányait áttették egy idegen, de együttérző anyához.

Az eredmény megdöbbentő volt. A stresszes patkánybébi ellenállóvá vált a stresszel szemben és ezt utódainak is továbbadta.

A gének tehát nem irányítanak bennünket, hanem mi irányítjuk génjeinket.

Hasonló kutatásokat embertársainkon is végeztek. A tudósok nem találták a szupergéneket. Nincs stressz-gén, boldogság-gén és szuperokosság-gén sem létezik. A tudósok mindig arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a gének tapasztalatból tanulnak.

Mit jelent ez számunkra? A mód, ahogy élünk, meghatározza melyik gént aktiváljuk. Egészségessé tehetjük testünket gondolataink által. Mivel a DNS gyorsan (napok, hetek alatt) reagál a külső behatásra, ezért sosem késő elkezdeni, mert ha elértük a teljes egészség állapotát, akkor az öröm és boldogság sincs már messze.

Végezetül néhány tipp a kívánt DNS összebarkácsolásához:
- Ügyelj a megfelelő testmozgásra lehetőleg friss levegőn!
- Étkezz egészségesen! (zöldség, gyümölcs és társaik)
- Mértékkel fogyassz alkoholt, cigarettát!
- Ügyelj arra, hogy eleget aludj!
- Keress olyan barátokat, akik a pozitívat erősítik benned!
- Gondolkodj és cselekdj felemelően!
- Rendszeresen lazítsd el magad!

( A cikk a Spiegel 32/2010 száma alapján a neurostreams.com -on jelent meg.)

Stílusosan kudarcot vallani

    Sok szó esik arról, hogyan tegyük életünket sikeresebbé, boldogabbá, de mi van akkor, ha kudarcot vallunk? A kudarc is életünk természetes hozzátartozója, ezért érdemes beszélni róla.
Azt is mondhatnánk, aki sikeres akar lenni, annak ismernie kell hogyan lehet a vereségből a legtöbbet kihozni és hogyan kell stílusosan kudarcot vallani.
Ehhez következik néhány tipp:

1. Ne légy hajlandó csődtömeggé válni!

Nem az a csődtömeg, aki kudarcot vallott, hanem az, aki kudarcot vallott és másokat hibáztat miatta. Tiszteletre méltó dolog kudarcot vallani, mert az azt jelenti, hogy legalább megpróbáltad, tettél valamit. Ez már elismerést érdemel.
Csak akkor válik a dolog kevésbé szimpatikussá, ha valaki utána elmerül az önsajnálatban és áldozatnak könyveli el magát.

Ha kudarcot vallottál, akkor inkább mondd azt:
Igen, ez nem úgy sikerült, ahogy terveztem.
Igen, most csalódott, elkeseredett vagyok.
Igen, én járultam hozzá tetteimmel, hogy ez ide jutott.
Szerencsére azonban felnőtt vagyok, kezelni tudom a dolgot és ez még nem a vég.

Ezután egyenesítsd ki a hátad, nyomd ki a mellkasod, emeld meg az állad és ne legyél hajlandó balszerencsés csődtömeggé válni! Csak te döntöd el, hogy csődtömeg vagy-e vagy sem, azáltal, ahogy a kudarcodat kezeled.

2. Válts perspektívát!

Azt mondják, amikor az űrhajósok visszatérnek a Földre, egészen más beállítódásuk lesz az élettel kapcsolatban. Nagy magasságból látták az egész világot és az megváltoztatja nézőpontjukat. A mindennapok apróságai más perspektívába kerülnek.

Ez a perspektívaváltás neked is segít, ha nem akar viszont szeretni álmaid asszonya/férfija, ha nem kaptad meg az áhított állást, ha elutasították kérelmedet.

Ez valóban rossz és teljesen jogos a csalódottság, szomorúság, kiábrándultság érzése. De megváltoztathatod a nézőpontot és megkérdezheted magadtól:
- Mi a legrosszabb, ami ebből a csalódásból következhet? És mi a valószínűsége, hogy be is következik? Mi az, ami valószínűleg be fog következni?
- Mit fog nekem jelenteni ez az eset 10 év távlatából?
- Ennek ellenére is meg fogom találni a boldogságot?
- Mi lehet a jó ebben a dologban? Milyen jóhoz tud ez hozzájárulni? (A legtöbb rossznak tartott dologban valóban van valami jó is, csak meg kell találni.)

Ha valamit elrontottál, akkor helyénvaló az elégedetlenség, frusztráltság, de ugyanakkor ha más perspektívából tekintünk az esetre, az segít hamarabb túltenni magunkat rajta.


3. Ne téveszd össze a kudarcot a visszajelzéssel!

Néha azt gondoljuk, kudarcot vallottunk, pedig csak egy kis visszaesésről van szó. Egyszerűen csak nem működik még úgy a dolog, ahogy elképzeltük.

Ha valaki 100 pályázatot megír és mindenhonnan elutasítják, akkor a 100. elutasításnál arra gondol, hogy kudarcot vallott. Valójában csak akkor vallott kudarcot, ha feladja és nem keres tovább munkahelyet. Csak akkor vallasz kudarcot, ha feladod. Amikor elesel és nem állsz fel.

Ilyen az élet. nem megy mindig minden simán. Még a nagyon sikeres embereknek sem sikerül minden elsőre, csak nem beszélnek a sikerhez vezető út nehézségeiről. Emiatt néha úgy érezzük, hogy a sikereseknek egyszerű volt odáig eljutni, ahol most vannak. A legtöbbször azonban nem így van.
Olvass csak bele befolyásos emberek életrajzába! Szinte hemzseg a rossz döntésektől, sikertelen próbálkozástól. Az egyedüli dolog, ami a sikeres személyiségeket az átlagembertől megkülönbözteti az az, hogy ők mindig eggyel többször álltak fel, mint ahányszor elestek.

Ha van egy célod (új munkahely, partnerre találni) és valami nem sikerül, azt lehet kudarcnak is értelmezni, de azt is mondhatod, hogy az élet csak egy visszajelzést adott:
- Még nem próbáltam elég ideig.
- Valami még hiányzik a sikerreceptből.
- Talán nem is realisztikus a célom. Ha így van, hogyan lehet alacsonyabbra venni a lécet?
- Talán én bojkottálom saját magam. Lehet, hogy tudatalatt el sem akarom érni a célt?
- Talán alapjában rosszul járok el. Talán valahol hibáztam. Vagy csak azt teszem, amit általában a legtöbben tesznek és nem az a legjobb megoldás. Talán más megközelítést kellene választanom.

Felteheted magadnak az alábbi kérdéseket:
- Mit akartam valójában elérni? Mit vártam el attól? Azt, amit elvártam elérhetem esetleg egy másik, talán egyszerűbb úton is?
- Mi a legnagyobb akadály? Mi áll köztem és célom között?
- Hogyan tudom más módon megközelíteni a dolgot? Hogy csinálják mások, akik ebben sikeresek? Kitől tudnék tanulni? Ki tudna segíteni?

Ez volt a 3 tipp, ami segít kellemesebbé tenni a kudarcot. Már amennyire kellemes lehet.
A kudarcok azonban hozzátartoznak életünkhöz. Mindannyiunk életéhez, Éppen ezért fontos, hogy a kudarcot is életünk részének tekintsük és az élet buktatóit megfelelően kezeljük.

(Ralf Senftleben - Zeit zu leben írása alapján)

Belső nagytakarítás

    Hallgatod a pozitív állításokat, meditálsz, pozitívan gondolkodsz, hálás vagy, edzel, egészségesen étkezel és már annyira közel vagy célodhoz - mégis valahogy elérhetetlennek tűnik.
Ismerős a helyzet? Akkor itt az ideje lejjebb ásni, egészen a tudatalattiba, hogy kitörölhesd a korlátozó hiedelmeidet. A következő 5 lépésből álló módszer szinte csodákra képes.

Nevezd meg!

Az első lépésben meg kell neveznünk a korlátozó hiedelmet. Ez egy kis kutatással jár, de ha megvan, akkor nevezd el! Ha mondjuk az önkorlátozó hiedelmed a személyes erőddel (vagy annak hiányával) van összefüggésben akkor nevezd el "erőtlen gondolkodásmódnak". Ha szerelemmel kapcsolatos, akkor nevezheted a "szeretet nélküli gondolkodásmódjának".

Határold el tőle magad!

A következő lépésben jelentsd ki, hogy ez a gondolkodásmód nem Te vagy! Ez csak egy gondolat, ami nem azonos Veled. Hogyan határold el magad? Szavakkal vagy képekkel. Szavakkal kimondhatod: "Ennek semmi köze ahhoz, aki vagyok.
Ha vizuális vagy, rajzolhatsz képeket. Egyet magadról, egyet-egyet a hiedelmeidről. Legyen világos és tőled távol (valamint lehetőleg kisebb nálad)!

Ne hibáztasd!

Ne hibáztasd ezt a gondolkodásmódot a problémáidért! Sőt, a neheze csak most jön, amikor megöleled azt. Igen, jól olvastad: megöleled. Miért?
Ezek a gondolkodásmódok egy bizonyos céllal alakultak ki, mely abban az időben kialakult szükségleteiddel kapcsolatos. Ha pl. gyerekként erőtlennek érezted magad, akkor valami benned azt súgta: "Rendben van, hogy erőtlen vagyok. Nem jó, de ilyen az élet, ezért együtt kell élnem ezzel és nem szabad aggódnom miatta." És pont ezt tetted. Talán segített gyerekként feldolgozni gyengeségedet, de most aláaknázza minden erőteljességre irányuló igyekezeted.

Mondj köszönetet!

Ez a legfontosabb lépés - hogy felismerd, hogyan szolgáltak évekig ezek a gondolkodásminták. A pszichológusok ezt másodlagos haszonnak nevezik és a legjobb példa rá, amikor valaki egy probléma révén kap sok figyelmet.
Ebben a lépésben elismered, hogy te is hozzájárultál a gondolkodásminta fenmmaradásához. Nem könnyű megtenni, de ha sikerül, akkor csodásan szabadnak fogod érezni magad!

Engedd el!

Ha megnevezted, elhatároltad tőle magad, eltörölted a hibáztatást és köszönetet mondtál, akkor engedd szabadjára! A legegyszerűbben úgy tudod ezt megtenni, ha kijelented:" Visszaküldelek a forráshoz!"


Összegezve tehát így néz ki a folyamat:
(Egyszerre egy hiedelemmel foglalkozz!)

"Most átölelem a ......... gondolkodásmódot. Neki nincs köze ahhoz, aki vagyok, de jó szolgálatot tett nekem. Segített ..........(sorold fel miben). Köszönöm, hogy segítségemre voltál, amikor szükségem volt rád, és most visszaküldelek a forráshoz. Mostantól szabad vagyok."

Legközelebb, ha valamilyen korlátozó hiedelem felmerül, próbáld rá alkalmazni!