Egy indián közmondás azt tanácsolja: Ha döglött lovon ülsz, akkor szállj le!
Drasztikusan hangzik, de sok igazságot takar. Legalábbis értelmünk számára, mert szívünk mást akar: fogva tartani, ott maradni és gyászolni a döglött lovat.
Leszállni, elmenni, elengedni - ez a legtöbb embernek nehezére esik, hiszen egyben búcsúzást is jelent. A búcsú pedig veszteséget jelképez, ami pedig fájdalmas.
Amikor a gyermek otthonról kiköltözik, amikor valakit elhagy a párja, amikor elveszítjük munkahelyünket, vagy egy szeretett embert.
Érhetnek kisebb és nagyobb veszteségek. Lehetünk miattuk szomorúak vagy dühösek, elesettek, kétségbe esettek. Mi magunk sem tudjuk, hogyan tovább. Ott állunk üres kézzel.
Mindez teljesen természetes és emberi. Mielőtt "leszállunk a döglött lóról" időt kell szánnunk a veszteség feletti gyászunkra.
Bizonyos veszteségeket pozitívan is lehet értelmezni. Az első sokk után eldönthetjük, hogyan kezeljük a veszteséget. Ilyenkor segíthetnek emlékeink. Volt már valami, amit sosem kaptunk meg, pedig nagyon vágytunk rá? Szinte mindenki volt már viszonzatlanul szerelmes, vagy éppen olyan munkát szeretett volna, amit más kapott meg. Az évek távlatából visszatekintve a sors kegyes volt hozzánk.
Ugyanezt kivetíthetjük a jövőre is. Milyen lesz az életem 5 év múlva? Milyen esélyeim vannak, ha elengedem ezt a férfit? Hogyan fejlődhetek tovább, ha nem kapom meg azt az előléptetést?
Küldjük fantáziánkat egy utazásra, ezzel kibővítjük cselekvési lehetőségeinket!
Az elengedés lehet a következő kérdésre adott válasz is: Mennyit akarok még befektetni? És mit hoz az nekem?
Erre mindenkinek magának kell válaszolni.
Az Aikido, japán önvédelmi sportban, a tanulók megtanulják, hogy tetteik annál hatékonyabbak, minél kevesebb ellenállást mutatnak. Az elengedésre vonatkoztatva ez azt jelenti: Aki felhagy a védekezéssel, az rugalmasabb lesz. Aki nem küzd, az új erőket gyűjt.
Egy NEM az egyben egy IGEN is valami újra. Sokan az elengedést egyenlővé teszik a kudarccal. Ha most nem harcolok és kapaszkodok, akkor vesztes vagyok.
Aki helyesen enged el, az hátralép, de nyitva tartja szemét, új utakat keres. Mint a szerelemben: az elengedés jelenthet elválást, de a partnerről alkotott elképzelésünk megváltoztatását is. Azt, hogy egy másik utat járunk, esetleg párterápiát kezdünk, vagy többet törődünk saját szükségleteinkkel. Ha valamire nemet modunk, azzal mindig igent is mondunk valami másra.
Irmtraud Tarr pszichoterapeutától származik a mondás, hogy "A nagyvonalúság az elengedés legszebb játékformája." Ha idővel, odafigyeléssel, támogatással ajándékozunk meg mást, akkor azzal magunkból adunk valamit, tehát máris elengedtünk. Ezt akár naponta gyakorolhatjuk szeretteinken.
A mában élünk. Minden, mit teszünk, érzünk, ami elkeserít vagy boldogít, az a jelenben történik. Ennek ellenére sokan gondolatban a jövőben élnek. Mindig szeretnénk valamit megkapni, ahelyett, hogy annak örülnénk, ami van. A megnyugvást és a hálát a jelenben megtalálni - ez is elengedésnek számít.
(Udo Baer írása alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése