A 80-as évek közepén Közép-Európában rejtélyes vadpusztulást figyeltek meg. A mezei nyulak ezrével pusztultak el és apatikus őzek hagyták magukat kutyák által szétmarcangolni. Hamarosan kiderült, hogy az állatok szó szerint halálra zabálták magukat. Valamiért nem működött természetes étvágycsökkentő ösztönük.
Az oka egy újfajta nemesített repce volt. Ebből kinemesítették a keserű anyagokat, hogy ezáltal a szárat a háziállatok hízlalására fel lehessen használni. A 80-as években kezdték nagy területeken termeszteni.
Ami azonban a gazda legnagyobb örömére hatalmas étvágyat keltett az istállók állataiban, az lett a vadállatok végzete. Az ember erőteljesen beavatkozott a természet rendjébe. A növényekben lévő keserű anyagok ugyanis természetes étvágycsökkentőként hatnak, ami számukra a túléléshez szükséges.
Ez a természetes étvágycsökkentés ugyanúgy működik az embernél is, mint az állatoknál. Ki tud megenni egy tábla keserű csokoládét? Tejcsokiból ugyanakkor csak egy falásnyi ez az adag.
És ahogy a mezőgazdaságban is mindent megtesznek az állatok étvágyának javításáért, ugyanúgy az élelmiszeripar sem akarja elrontani a fogyasztók étvágyát.
A kölni természetgyógyász Thorsten Taenzer szerint: Kérdezzünk csak meg egy idősebb földművest! Állítani fogja, hogy a legelők régebben nem voltak ennyire zöldek. A vadnövények teljesen eltűntek. Például a pitypang. Ez nem véletlen, hanem rendszer áll mögötte. A keserű növényektől mentes legelőkön hamarabb éri el a vágási súlyt az állat.
Velünk, emberekkel ugyanez történik. A leveskocka készítőtől az éttermi szakácsig mindenki azt akarja, hogy ízletes legyen, vagyis, hogy többet együnk. Hol találsz cikóriát vagy retket a a vendéglő salátájában? Nagyon ritkán, mert a keserű csökkenti az étvágyat. És a grapefruit ma nem édesebb, mint 20 évvel ezelőtt? Sajnos mindent megtesznek, hogy kinemesítsék ezt a kesernyés ízt.
A készételek és gyorsételek ízét a cukor és a só határozza meg. És ezekből minél többet adnak hozzá. Keserű íznek semmi nyoma.
A keserű ízt azonnal megérezzük, hiszen szinte egész nyelvünk felülete keserű ízérzékelőkkel van ellátva. Ez egy természetes riasztó rendszer, ami a mérgező anyagoktól véd bennünket. - mondja Prof. Wolfgang Meyerhof a Német Élelmezéstudományi Intézettől. Furcsa mód azonban nem csak a nyelvünkön, hanem a bélben, orrban és a hörgőkben is vannak ilyen receptorok. Az azonban még nem világos, hogy miért van rájuk szükség.
Az embernek ma már nincs szüksége erre a riasztó rendszerre. Ma már abban a luxusban élünk, hogy teljesen száműzhetjük életünkből ezt az ízt. A következmények azonban elég keserűek, mert így hiányzik a szervezetnek egy fontos táplálóeleme, mely a májat és epét serkenti, elősegíti a mérgező anyagok leépülését és az étvágyat természetes módon csökkenti.
A természetgyógyászok egyértelműen azon a véleményen vannak, hogy a keserű anyagok hiánya okozza a népesség elhízását. Aki örökké éhes, az túl kevés keserűt eszik.
A hagyományos kínai orvoslásban a keserű feloldó hatással bír. Akkor alkalmazzák, amikor a szervezet nem képes önmagát megtisztítani (cukorbetegség, kóros elhízás, arthritis).
A keserű anyagok pozitív hatása a szülők hasznára is válhat, ugyanis fékezi az édesség iránti függőség kialakulását a gyerekekben. A legtöbb kicsi nem szereti ugyan a keserűt (mert még nincs rá szükségük - mondja az ázsiai orvostudomány), de azért lassan el lehet kezdeni rászoktatni őket: grapefruit, kelbimbó, rukola...
A legjobb már a terhesség ideje alatt elkezdeni.
Végezetül pár javaslatot közöl az újság arra, miben találunk még manapság egy kis kesernyés ízt:
Étcsokoládé,
grapefruit,
zöld tea
cikória
gyömbér
rukola
articsóka
padlizsán
kelbimbó
kávé
pitypanglevél
radicchió
komló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése