Fotó: envilagom |
Pl. - valakitől egy bizonyos viselkedést várunk el és ha máshogy viselkedik, csalódottak vagyunk,
- vagy elvárjuk, hogy egy csapat nyerjen és ha az ellenfél nyer, újra csalódunk,
- vagy elvárjuk, hogy megkapjuk azt a munkát és ha más kapja meg, újra csalódást érzünk.
Az a kérdés hát, hogy ki felelős azért, hogy csalódottnak érzem magam?
Az elvárásaim? Vagy az a tény, hogy a valóság másként alakult, mint ahogy szeretném?
Mind a kettő közrejátszik, ezért ha legközelebb valaki csalódást okoz, akkor gondolj bele, hogy ehhez a csalódáshoz te is nagymértékben hozzájárultál az elvárásaid révén.
A másik kérdés, hogy mit könnyebb befolyásolnom? Az elvárásaimat, vagy mások viselkedését?
A tapasztalat azt mutatja, hogy másokat nem lehet megváltoztatni, ezért valószínűleg nagyobb hatalmunk van a saját elvárásaink felett. A tippem: várj el keveset és örülj neki, ha csekély elvárásaidat túlteljesítik.
De hogyan lehet kevesebbet elvárni másoktól? Úgy, ha tisztában vagyun azzal:
- hogy mi mindannyian hibázhatunk, nem vagyunk tökéletesek,
- hogy közülünk a legtöbben szívesen választják a legegyszerűbb utat,
- hogy mindenkinek megvan a maga terhe, amit cipelnie kell,
- és hogy mindannyian valamilyen téren a legjobbat adjuk, akkor is, ha az másoknak nem elég jó.
Vagy ahogy Konrad Adenauer mondta:
"Fogadják el az embereket olyannak, amilyenek. Másmilyenek nincsenek."
Forrás: zeitzumleben.de
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése