Bízzunk!

    Egy újság 12-15 év közötti fiatalokat kérdezett meg arról, hogy véleményük szerint mi jellemzi a felnőtteket. A gyerekek azt válaszolták, hogy a felnőttek mindent ellenőrzésük alatt akarnak tartani, mindenről tudni akarnak, túl sokat aggódnak. Mindig tanítani akarnak és akkor is kioktatnak, ha fogalmuk sincs. Olyankor is segíteni akarnak, ha egyedül akarunk megpróbálkozni valamivel.

    Érdemes komolyan venni ezeket a válaszokat, mert egy tükröt tartanak elénk. Az látszik ebben a tükörben, hogy állandóan aggódunk, túlzásba visszük a félelmeinket, gondoskodásunkat. Ezzel annyira beavatkozunk gyeremekeink életébe, hogy szinte levegőt sem tudnak venni.

    A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy ma semmi sem magától értetődő. Ezért látunk mindenütt csak problémát és reagálunk rémülten, fejetlenül és eltúlozva.
Meglehet, hogy így van, de van egy másik magyarázat is, hiszen a világ mindig is veszélyes volt: régebben nagyobb volt a bizalom.. Az önbizalom. A gyerekeinkbe vetett bizalom. A bizalom abban, hogy mindennek ellenére az életnek jó szándékai vannak velünk. A bizalom egy Istenben, aki óv bennünket.

Amint eltűnik ez a bizalom, eluralkodik a félelem. Talán mégis szükségünk van valamilyen hitre, amely azt mondja nekük: védelem alatt állsz. Mert ahogy nő a bizalom, úgy fog csökkenni a félelem.

( Notker Wolf  a Bild der Frau c. hetilapban megjelent írása alapján. Notker Wolf  70-éves püspökprímás, a római székhelyű bencés rend legfelsőbb szerzetese, könyvíró és zenész egy rockzenekarban.)