Hogyan válnak kívánságaink valósággá?

Az új évet általában fogadalmakkal szoktuk kezdeni. Ezek sikeres  megvalósításához ad hasznos információkat az alábbi érdekes cikk, melyet a Vital c. havilapban olvastam.

Hogyan lehet a racionális értelmet és tudatalatti vágyainkat, félelmeinket rávenni, hogy együttmûködjenek céljaink elérése érdekében?
Sokszor mi magunk állunk céljaink megvalósulásának útjában. A tanácsadók ilyenkor azt szokták javasolni, hogy ösztönös énünket kell rászedni, hogy megkerülésével elérhessük vágyainkat.
Az agy- és motivációkutatók szerint azonban nem igazán mûködhet ez a módszer, mert az agy nem osztható fel rendszerekre, melyek egymást be tudják csapni. A tudósok szerint az agy egy olyan szerv, melynek célja arról gondoskodni, hogy az adott környezetben boldogulni tudjunk. Ennek megfelelôen az én csak egy csapatjátékos a tudatos és tudattalan folyamatokban.

Az agy legfontosabb munkaeszközei a tapasztalatok. Minden átélt esemény nyomot hagy agyunkban: idegsejtek kapcsolódnak össze és hálózatot képeznek, melyek az élménymintát alkotják.
Ez a mintázat lehívható. Ha valami újjal találkozunk, vagy elképzeljük magunknak a jövôben, agyunk elôször leellenôrzi, hogy melyik élménymintázat alapján értékelje.
Agyunk minden tapasztalatot egy érzéssel osztályoz és ezzel együtt tárolja. Ehhez elég egyszerû kategóriákat alkalmaz: vagy "Jó volt - megismétlendô" vagy "Rossz volt - kerülendô" osztályzatokat használ.

Minden átélt vagy elképzelt szituáció egy kicsi érzelmi impulzust vált ki, ami jelzi nekünk, hogy milyen tapaszalataink voltak ilyen vagy hasonló helyzetekben. A legtöbben ezt melegségnek vagy gyomorszorító érzésnek írják le. Antonio Damasio idegkutató ezeket a testi jeleket "szomatikus jelzô"-nek nevezte el. A szomatikus jelzôk kiértéelése 200-300 milliszekundum alatt történik.

Hogy mennyire fontosak ezek a szomatikus jelzôk döntéseinkben, az azoknál a legfeltûnôbb, akiknek agyában sérült az a terület, ami a szomatikus jeleket feldolgozza. Ezek az emberek nem képesek dönteni, hanem leragadnak az elônyök és hátrányok mérlegelésénél.

A gyakorlatba átültetve ez azt jelenti, hogy aki képes olyan célokat kitûzni, melyek a szomatikus jelzôkbôl pozitív reakciót váltanak ki, azok egy extra lökést kapnak a változáshoz. Aki azonban olyan célokat tûz ki, melyekhez negatív szomatikus jelek tapadnak, az folyamatosan ellenállásba fog ütközni.
A megoldás az, hogy az értelmet és a szomatikus jeleket szinkronba kell hozni.
Az elsô lépésben fel kell ismerni a szomatikus jeleket. Milyen érzésem van, ha a célomra gondolok? Kellemes? Vagy szorongatja valami a gyomromat?
A második lépésben ki kell találni, hogy milyen konkrét tapasztalathoz kapcsolódnak a szomatikus jelek. Érvényes ma is ez a tapasztalat? Segítségemre van a mai életben? Vagy kellemes lenne esetleg új dolgokat megtapasztalni? A régi tapasztalatok sokszor idejét múltak a mai világban, mégis akadályoznak céljaink elérésében.
Ha el tudjuk érni, hogy céljaink és testünk jelzései együttmûködjenek, akkor az jó pszichikai közérzetet okoz, és elkerülhetetlenül és erôfeszítés nélkül fogunk célunk felé haladni.

Néha elég egy kis módosítás, ami "gyomrunkat" is megelégedéssel tölti el.
Szeretnénk például vidékre költözni, de kiderül, hogy színház és mozi nélkül nem tudunk létezni. Ilyenkor az lehet egy megoldás, ha egy barátnôvel megbeszéljük, hogy havonta egyszer egy kultúra-hétvégét tartunk.

Más esetekben az segíthet, ha célunkat olyan kép formájában idézzük fel, ami tudatalattinkat is jó érzéssel tölti el.
Pl. ha egészségesebben akarunk élni, de nincs hozzá kitartásunk, képzeljük el, amint elértük célunkat és lássuk magunk elôtt ezt a képet olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudjuk! ( Joel Osteen is beszélt errôl a technikáról a Vizualizálás ereje c. videósorozatban.)

Olyan eset is elôfordulhat, amikor tudatalattink egy régi szituáció alapján orientálódik.
Szeretnénk mondjuk diplomát szerezni, de mindig halogatjuk, mert attól tartunk, hogy hétvégeken nem lehetünk együtt a családunkkal.
Ilyenkor segíthet, ha kisebb lépésekben vesszük rá tudatalattinkat a változtatásra. Kezdetben elég egy hétvégi tanfolyam. Ha a tudatalatti pozitív élményeket gyûjt össze az új helyzettel kapcsolatban, akkor nagyobb energiát tud adni a következô lépések megtételéhez.