A jelentkezôk kérdésekre válaszoltak, intelligencia-teszteket töltöttek ki, naplót vezettek és kísérletekben vettek részt. Az eredmények kimutatták, hogy bár a szerencsétlen emberek szinte sosem ismerik balszerencséjük okát, valójában gondolataik és viselkedésük felelôs szerencsétlenségükért.
Vegyük például a lehetôségeket. A szerencsés emberek folyamatosan észrevesznek olyan lehetôségeket, amiket a balszerencsések nem.
Az egyik kísérletben a szerencsések és a balszerencsések is kaptak egy újságot. Az volt a feladat, hogy mondják meg hány fényképész van benne. A balszerencsések átlagban 2 percig számolgatták a fényképészeket, míg a szerencséseknek csak pár másodpercig tartott. Miért? Mert az újság második oldalán ez az üzenet volt olvasható: "Ne számolj tovább! 43 fényképész van ebben az újságban." Ez az üzenet majdnem féloldalas méretû volt, 5 centisnél nagyobb betûmérettel írva. Majdnem kiverte az ember szemét, a balszerencsések többsége mégsem vette észre.
A vicc kedvéért még egy hírdetést beraktak az újság közepe táján: "Ne számolj tovább! Mondd meg a kísérletvezetônek, hogy elolvastad ezt és nyertél 250 Fontot!"
A balszerencsések ezt a lehetôséget is elszalasztották, mert annyira keresték a fényképészeket.
A személyiségtesztek kimutatták, hogy a balszerencsések általában feszültebbek, mint a szerencsések és arra is rávilágítottak, hogy a félelem szétrombolja azt a képességet, hogy észrevegyük a váratlant.
Az egyik kísérletben az embereknek egy mozgó pontot kellett figyelni a monitoron. Ugyanakkor véletlenszerûen nagy pontok villantak fel a képernyô sarkaiban. Szinte mindenki észrevette ezeket a nagy pontokat.
Egy másik csoporttal is megismételték ezt a kísérletet, de nekik nagy anyagi jutalamat ígértek azért, ha helyesen követik a középen lévô pontot. Ezzel félelmet keltettek bennük. Annyira figyelték a középen mozgó pontot, hogy több mint egyharmaduk elszalasztotta a nagy pontokat. Minél erôsebben figyeltek, annál kevesebbet láttak.
Így van ez a szerencsével is. A balszerencsések elszalasztják a lehetôségeket, mert túlságosan figyelnek valami másra.
A kutatások kimutatták, hogy a szerencsések 4 alapelv által idézik elô jószerencséjüket. Gyakorlottak a lehetôségek teremtésében és észrevételében, intuíciójukra figyelve szerencsés döntéseket hoznak, pozitív elvárások által önmegvalósító jóslatokat teremtenek, és olyan rugalmas hozzáállást sajátítanak el, ami a balszerencsét jóra fordíjta.
Richard Wiseman kíváncsi volt rá, hogy a szerencse megtanulható-e, ezért a következô kísérletsorozatban olyan gyakorlatokat végeztetett az önkéntes jelentekezôkkel, amik segítettek nekik úgy gondolkodni és viselkedni, mint a szerencsés emberek.
Az eredmények alapján 3 egyszerû technika segít maximalizálni a jószerencsét:
- A balszerencsések gyakran nem hallgatnak megérzéseikre, míg a szerencsések tiszteletben tartják azokat. A szerencsések figyelnek arra, hogy mit gondolnak és éreznek a különbözô lehetôségekkel kapcsolatban és nem csak a szituáció racionális oldalát nézik. Ez segít nekik, mert a rossz érzés olyan, mint egy vészcsengô - egy jó ok arra, hogy megfontoljuk a döntést.
- A balszerencsések a megszokások emberei. Hajlamosak mindig ugyanazon az útvonalon járni, ugyanazokkal a típusú emberekkel beszélgetni a partikon. A szerencsések ugyanakkor változatosságot próbálnak életükbe hozni.
Az egyik férfi például elmesélte, hogy egy színre gondolt, mielôtt megérkezett egy partira, és ott olyan embereknek mutatkozott be, akik ezt a színt viselték.
- A szerencsések hajlamosak balszerencséjüket is pozitívan látni. Elképzelik, hogyan történhetett volna rosszabbul is.
Az egyik beszélgetésre egy "szerencsés" ember begipszelt lábbal jött, mert legurult a lépcsôn. Mikor megkérdezték, hogy még mindig szerencsésnek tartja-e magát, azt válaszolta, hogy boldogabb, mint valaha, hiszen a nyakát is kitörhette volna.
A szerzô könyve Magyarországon Szerencseiskola címmel jelent meg.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése